Ez az oldal összegyűjti a Rugby Meccs Labdákat: versenylabdák, a klubok és nemzetek színeiben készült modellek, fejlesztő labdák és fiataloknak készült változatok. Itt mindent megtalál, amire szüksége van a játékhoz, ajándékozáshoz vagy egy egész csapat felszereléséhez.
A labda az egyetlen tárgy, amit az egész csapat érint nyolcvan perc alatt, és a minősége az első passznál érezhető. Itt van a története, amivel megkülönböztethető egy igazi meccslabda, és hogyan válassza ki a megfelelő méretet.
A rugby labda formája inkább egy történelmi balesetnek köszönhető, mint szándékos választásnak. 1823-ban egy angliai kisvárosban, Rugby-ban, William Gilbert egy iskolának kezdett labdákat készíteni, amelyik éppen a sport nevét adta. A labdái disznósajtból készült, bőrből varrott panelekből álltak, amelyeket szájból fújtak fel. Formájuk, amely elnyújtottabb volt, mint kerek, nem felelt meg semmilyen szabálynak: ez csupán az állati szerv morfológiájából adódott, ami belül volt.
A műszaki fordulat 1862 környékén következett be, amikor Richard Lindon, a város másik gyártója, a disznósajtot gumis belsőre cseréli. Az új anyag túl kemény ahhoz, hogy szájból fújhassák, így egy réz pumpát tervezett az alkalomra. Az ovális forma, amely addig elfogadott volt, 1892-ben a brit szövetség döntésével kötelezővé vált, és véglegesen meghatározta a labda sziluettjét.
Az utolsó nagy változás 1980-ból származik, amikor a bőrt vízálló szintetikus anyagokkal helyettesítették. A bőrnek volt egy súlyos hátránya: magába szívta a vizet, és egy ázott labda a súlyának kétszeresére nőhetett egy esős mérkőzés alatt, szinte lehetetlenné téve a passzolást és a rúgást. Gilbert neve viszont továbbra is a rugby labdához kötődik, a márka még mindig a legmagasabb szintű versenyek referenciái között szerepel.
Ránézésre nem igazán lehet megkülönböztetni a kettőt, pedig van közöttük egy eltérés, amely érzékelhető és megfizethető. Az mérkőzéslabda sokkal szigorúbb formát tolerál. Burkolata és belső része úgy van megmunkálva, hogy a pattogás előre látható legyen, és a pályán ne térjen el az útvonala, ami rendkívül fontos a rúgásnál és a hosszú passznál is. Ez az a labda, amelytől azt várják, hogy mindig ugyanúgy viselkedjen, függetlenül a játék helyzetétől.
Az edzőlabda egy másik prioritásnak felel meg: a tartósságnak. Az edzések során százakig bírja a passzokat, a kemény talajon való fogadásokat és az ismétlődő súrlódásokat szintetikus vagy abrazív felületeken. Burkolata vastagabb, tapadása tartósabb, és nem aggodalom nélkül hagyható a pálya szélén az esőben. Kár lenne egy mérkőzéslabdát erre a feladatra használni, ami néhány hét alatt tönkre tenné.
Így a legtöbb klub mindkettőt igénybe veszi: egy edzőlabda készlet a hétre, és néhány mérkőzéslabda a hétvégére. Olyan márkák, mint Gilbert, Berugbe vagy Rebond szerepelnek a készlet kiválasztásában.
A rugby labda több méretben létezik, és a választás nem a kényelemről, hanem a tanulásról szól. Az 5-ös méretű labda a felnőtt rugbyhez való: a nemzetközi szabályozás úgy határozza meg, hogy hossza 28 és 30 centiméter között van, körfogata pedig 58 és 62 centiméter a legszélesebb pontján. Ezt használják a felnőtteknél és a legidősebb ifjúsági kategóriákban.
A 4-es méretű labda az középkorú kategóriákhoz tartozik, általában tíz és tizennégy éves kor között. A 3-as méretű labda a legfiatalabbaknak van fenntartva, körülbelül öt és kilenc éves kor között, akikkel egyszerűen nem tudja megfogni a felnőtt labdát a kezük.
Ez az utolsó pont elengedhetetlen. A csavart passz, a rugby alapvető mozdulata, azt követeli meg, hogy egy kézzel tartsuk a labdát, miközben elengedéskor az saját tengelye körül forog. Egy gyermek, akinek túl nagy labdát adnak, nem tudja megtenni: kompenzál, két kézzel tolják, rossz szokásokat vesz fel, és évekre lesz szüksége, hogy ezeket kijavítsa. A megfelelő méret megtartása tehát a legjobb szolgáltatás, amit egy fiatal játékosnak nyújthatunk.
Ha van egy kritérium, ami valóban megkülönbözteti a labdát a másiktól, az a tapadás. A labda felülete bordázott, amelynek alakja, magassága és sűrűsége modellről modellre változik. Ezek lehetővé teszik, hogy egy kézzel tartsuk a labdát, ami elengedhetetlen a passzhoz, a keretezéshez és minden olyan fázisban, ahol nem tudjuk megszorítani magunkhoz.
Száraz időben szinte minden labda jól tart. Az esőben, sárban vagy nedves gyepszőnyegen azonban a különbségek megjelennek. Néhány modellt kifejezetten a nedves időjárásra való játékra terveztek, élesebben kiemelt bordákkal és olyan felülettel, amely azonnal elvezeti a vizet, nem pedig magába szívja. Egy olyan régióban, ahol a téli mérkőzések gyakran esős időben zajlanak, ez egy olyan kritérium, amelyet érdemes figyelembe venni.
A bordák azonban idővel elkopnak. Fokozatosan lekerekednek a súrlódás hatására, és egy labda, amelyet sokat használnak, sima tapintásúvá válik, majd csúszóssá, amint nedvesség éri. Ez általában azt jelzi, hogy ideje edzésre átadni, vagy cserélni.
A felfújás a legnagyobb figyelmet igénylő beállítás, pedig teljes mértékben meghatározza a labda viselkedését. A nemzetközi szabályozás 65,7 és 68,8 kilopascal közötti nyomást határoz meg, és minden gyártó a szelepnél nyomtatja ki a javaslatát. Ezt b kell követni, manométer segítségével, nem pedig az ujjnyomással, ami mindig téves.
Egy túl felfújt labda kemény lesz, kiszámíthatatlanul pattog, és fájdalmat okoz a recepciónál, különösen az ujjaknak. Egy alulfújt labda a lábbal való ütéskor deformálódik, elveszíti az útvonalát repüléskor, és tönkreteszi a pontos lábpassz próbálkozásokat.
Van még egy utolsó részlet, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak: a felfújó tűt nedvesíteni kell, mielőtt a szelepen keresztül behelyezik. Ha szárazon nyomják be, az dörzsölődik a belső tömítés ellen, fokozatosan károsítja, és lassú szivárgást okozhat, ami a labdát használhatatlanná teszi.
Minden gyártónak van saját oldala, ami lehetővé teszi a termékek és befejezések könnyű összehasonlítását.
Csapat felszereléséhez a labda készletek lényegesen olcsóbbak egyenként, mint a külön vásárlás. A nemzeti labdák és a klublabdák inkább a szurkolóknak szólnak, míg a mini labdák szép ajándékok, amelyeket adhatunk vagy dedikálhatunk.
A weboldal több szekciója lehetővé teszi, hogy egész évben kedvező áron találjunk labdákat. A kedvező ajánlatok az aktuális időszakos választásokat tömörítik, míg a felszabadítási ajánlat a nem újratöltendő leárazásokat gyűjti egybe, gyakran lehetőséget adva, hogy mérkőzéslabdát vásároljunk edzőlabda áron.
Az üzleti csúcsok sorrendben követik egymást. A Black Friday nyitja meg a késő őszi időszakot, ezt követik az év végi ünnepek, amikor a labda továbbra is az egyik leggyakrabban ajándékozott tárgy a fiatal játékosok számára. Ezt követik a téli kiárusítások, majd a French Days a tavasz folyamán.
Örökségből, nem választás alapján. Az első labdák, amelyeket Rugby-ban készítettek 1823-tól, egy disznósajtra épültek, amelynek elnyújtott formája a labdának adta a sziluettjét. Az ovális forma csak 1892-ben vált kötelezővé.
Versenyen játszani, igen: formája egyenletesebb, pattogása kiszámíthatóbb és pályán stabilabb. Az edzésekhez egy tartósságra tervezett labda sokkal tovább bírja és megőrzi a mérkőzéslabdát.
A 3-as méret a legfiatalabbaknak, körülbelül öt és kilenc éveseknek, a 4-es méret a középkorú kategóriáknak, majd az 5-ös méret. Egy túl nagy labda megakadályozza a csavart passz megtanulását és rossz szokásokat alakít ki.
A szelepnél nyomtatott értékre, amit manométerrel kell ellenőrizni. A nemzetközi szabályozás 65,7 és 68,8 kilopascal között határozza meg. Túl felfújt labda kemény; alulfújt labda deformálódik és elveszíti az útvonalát.
A bordái elhasználódtak, és nem tartják meg már a vizet. Néhány modell kifejezetten a nedves időjárásra való játékra van tervezve, kiemeltebb bordákkal, amelyek jobb tapadást biztosítanak.